A koncertekre való utazások alkalmával nagyon sok szép helyen jártam már. Magyarország északi része  már ismerős vidék, hiszen Nyíregyháza és Debrecen környékén sokszor léptem fel.  A Hortobágyon is jártunk már, de  a minap nem mindennapi élményben volt részem: egy magánrendezvényre hívtak meg,  és a koncert előtti nap vendéglátóink körbevezettek  a Hortobágyi Nemzeti Parkban, amely a Világörökség része .  Első látásra az volt mindig az érzésem ezzel a  vidékkel kapcsolatosan, hogy az ég és a föld találkozásán és a messzi  szikkadt pusztaságon kívül semmi sincs itt. De nagyot tévedtem, mert  rengeteg látnivaló van ….

  Puszta-busszal , azaz lovas szekérrel  vágtunk neki  a pusztaságnak , láttunk mangalica disznókat,  szürke marha csordát ,  rackát ( hosszú szőrű juhfajta ), lovasbemutatót  igazi csikósokkal és gulyásokkal (így hívják  a  pásztorokat ) , és  közben hallgattuk a legendákat , történelmet, a múltat és jelent, amely igencsak tanulságos lehet  azok számára, akik  Székelyföldön fejlesztenék az idegenforgalmat. Igaz, hogy itt, Hortobágyon minden komoly igazgaztás és szervezés  alatt áll , de miért nem tudnák nálunk is  követni ezt  példát?  Csak néhány közüllük :  a lovasszekér  türelmesen körbevitt, megálltunk  a pásztoroknál, akik patyolattiszta  népviseletbe beöltözve, segítőkészen megmutatták az állatokat, felültettek rá, bemutatót tartottak a híres pusztai ötösből , a lovakat az istálóban rendszeresen fürdetik, a kiszolgálás   a helyi csárdában első osztályú, a kézműveseknek külön épület, ahol bemutatják a látogatóknak portékáikat, turisztikai információs iroda,  vigyáznak a védett  állatfajokra, stb… még lehetne sorolni. Szívfájdalom látni, hogy mennyi gyönyörű hely van nálunk is, mennyi lehetőség ,  és nem használjuk  ki eléggé!!! És még mindig nem késő elkezdeni, elég csak az apró odafigyelésekkel elindítani a változási folyamatot: egy kedves szó, egy figyelmes kiszolgálás, egy kis csevegés az idegenekkel… ez igazán nem kerül pénzbe…. Vagy nem szemetelni, vigyázni a környezetre… miért olyan nehéz?

  De vissza a délibábos Hortobágyra , valóban lenyügözött ez a táj , és egy biztos:  sosem szabad előre ítélni, mert a felszín alatt mindig ott van a lényeg … J 

Ime néhány kép  a pusztai élményről:

 A mangalicákkal… éppen dagonyáztak

                                                                              
A háttérben a hires pusztai ötös…

 A puszta-busz… azaz  a szürke marhás szekér