Drága Barátaim, rajongók és blog-olvasók!

Ime egy képes beszámoló a 2010-es őszi kanadai turném legjobb pillanataiból… Enjoy them

 
                      Megérkeztem Toronto

  Windsor-ban, még a fellépés előtt a testvéremmel, Zsolival

 Hátam mögött Detroit és a General Motors felhőkarcolói

                                                       Hangulat a Windsor-i Magyar Házban

                  Veress Zoli bácsival, a klub elnökével… imádnivaló!

    Peszler Erzsike fehérnemű butikja előtt a Bayview Ave.-n

Fincsi ebéd szentgyörgyi barátainknál: Richard, Szabi és Erika, aki fantasztikusan főzött!

 Ottawa… koncert… mindenki figyel és koncentrál… én is , Karády-t énekelek

  Na, itt már lazábbak vagyunk, sőt! VIP belépővel néztük meg a Kanadai Parlamentet…Balról jobbra: Peszler Karcsi és Erzsike, én, Bella, Csilla és Zsoli

                Itt lépnek be titkos tanácskozásokra a szenátorok…

 És erre mondja a székely ember azt, hogy “amikor a hajó felmegy a hegyre”.. csatorna hajóknak Ottawa-ban

                        Az egyik kedvencem… naplemente Ottawa mellett

 A szentgyörgyi lányok a Café Mill-ben  hozták a formájukat …

 … de a bárpultnál is… mosolyban természetesen

 Hej-hóóó… Brantford-ban

  Maritza in action….

A legfincsibb gulyást egész Torontoban Peszler Karcsi főzte el is fogyott rekord idő alatt!

     A CN TOWER és én

 Rögtönzött koncert a CN TOWER előtt. Zsoli és barátnőnk Fenyő a legnagyobb rajongókként az első sorban

  Legközelebb itt koncertezek: Roy Thomson Hall

  Nagyon happy vagyok: ” Megjöttem bevásárlóutcák !”

Fenyő “főzött” : dumpling-olunk ( gombócozunk) a kinai negyedben

  Az egyik kedvenc helyem Torontoból, a bohém negyed, a Kensington Market… hoztuk a formánkat mi is

 Szabó Zolival, a Fenyő férjével bórt kóstolunk. Zoli Észak-Amerika elismert borszakértője, rá hallgattunk  és csak azt ittuk , amit ő javasolt… klassz, nemde?

 Itt már nagyon fáradt voltam… egész napos csavargás  után Toronto-ban

   Interjú a Toronto-i Woman Post magazinnak… hamarosan megjelenik!

  Eaton Center … széles mosoly Zsolival, aki akkor vette meg a KISS koncertre a jegyet…

    Maritza ismét formában… Kitchenerben

 Ez már Calgary, a Vadnyugat… 7 C fok volt, de azért még jutott egy puszi a szarvasoknak….

 Drumheller, a világ legnagyobb dinólelőhelye… itt éppen a T-Rex-szel randizok…

  Itt meg már én ilyesztek rá, le is fagyott szegény csontsoványra

     Buli Calgary-ban…

    A legcsinibb csajokkal, Julie-val és Melivel, az unokatestvéreimmel ….

A másik unokatesómmal, Zsolttal és a feleségével… ez már Edmonton, fellépés előtt egy kis séta…

  … a világ egyik legnagyobb Mall-jában, még Columbus hajóját is felépitették…

              Az utolsó koncerten, Calgary-ben, a dedikálás és fotószünetben …..

     A Calgary-i Magyar ház vezetőivel: Séfel Józsi bácsi, Séfel Kati és Szabó Laci

  Búcsú ettől a nagyszerű háztól, közösségtől , akik elsőként hivtak meg a tavasszal Kanadába… még visszatérek, csodás emberek vannak itt!

A Calgaryban eltoltott egy hetunk  nagyon zsufoltra sikeredett: reggel elmentunk es este hazaertunk, a ” nem alvast” mar olimpiai sportkent uztuk, de ezt egy cseppet sem bantuk Zsolival… szuperul ereztuk magunkat!

  Szerdan reggel erkeztunk meg a cowboy-varosba, amely 100 evvel ezelott meg csak egy pusztai varoska volt, aztan kiderult, hogy Alberta tartomanyban nagyon sok az olaj, igy hat Calgary hatalmasat fejlodott az elmult evekben, kozel 1.200.000 lakossal es 600 olajvallalattal buszkelkedik.

 Mi Molnoseknal, Iluskanal es Lacinal laktunk, akik Korondrol szarmaznak. A szekely vendeglatas nem hianyzott, sot, Iluska foztje olyan volt , mint az anyukame… meg is latszott  rajtam + 3 kilo egy het alatt… sebaj, megerte, mert nagyon finom volt minden

Pentek este  a rokonsag ( mert hogy Calgaryben vannak az anyukam unokatestvereek, es annak gyerekeik) egy “kisebb partyt” rendezett a tiszteletunkre: kb. 80 ember Jakabek “ranch”-en, etel,  ital, mulatozas, fenykepezes, es egy rogtonzott hazi koncert , amely kozos notasaba ment at.

                       Laci, July, en, Melinda es  Zsoli

   En, Ilonka, July, Jakab es Zsoli… es a Hargitai fecskemadar… 

Az egyik unokatesom , Laci feleseg indian, a kisfiaik szekely indianok, nagyon edesek voltak, csak szaladtak el elolem… :))

                             En  es a szekely-indianok :D      

A masik unokatesom Melinda, neki skot szarmazasu ferje van, es az ok gyerekeik is nagyon edesek… :)) Meg van egy szinte velem egy idos lany, July,  neki gyonyoru hatalmas szemei vannak. Ilonka es Jakab mindvegig  jol fogadtak… koszonunk nektek mindent!!!

Szombat reggel a Reformatus Templom bazarjaba hivtak meg, itt a turnem kitalaloja, Nagy Eva volt a hazigazda. Itt a tea es a kave melle ugy gondoltam, hogy rogtonzok egy kis musort, aminek a jelenlevok nagyon orvendtek.

       A dalolas elott… mellettem jobbrol Eva, balrol Iluska 

A szombat esti musorom disco-bulinak volt hirdetve,persze ez  teljesen mas disco volt, mint itthon. Fiatalok,  idosebbek egyutt, mulatozas minden stilusu zenere… persze az en zenemre sem hagytam oket pihenni, sot a hangulat annyira a tetofokara vagott, hogy a tervezett egy oras musorbol, ket ora lett… en sem bantam, de a kozonseg sem!

                                     Buli vaaaaaaan

Meg az elozo este  Jakabeknal megismertem  a tusnadi szarmazasu Olimpiai gyorskorcsolyazot, Kristo Katalint, aki eddig 3 teli olimpian is kepviselte Romaniat.  Most Vancouver utan ugy dontott, hogy kint marad Calgaryban, szerelmes lett… :)  nagyon helyes lany, sokat beszelgettunk, es tiszta szivembol drukkolok neki a tovabbi sikerekhez!

                   Katalinnal es a szerelmevel, Marcival 

A szombati buli utan sem aludtunk tul sokat, vasarnap reggel  katolikus plebanos , Lorinc atya fogadott reggelivel, amely utan termeszetesen resztvettunk a Virag Vasarnapi szentmisen is

 Ezutan nem sok idonk maradt az esti koncertre pihenni, de az Isten erot adott, es ismet egy fantasztikus hangulatu koncert-elmenyt kaptam a kanadai magyaroktol… a lelkesedesuket, rajongasukat nem tudom leirni… mar az oszre vissza is hivtak Ime nehany kep a koncertrol….

       Zsoli es en,  a foszervezokkel, Szabo Lacival es Katival

Vendeglatoink es a szekely csapat osszetartoi ,  Iluska es Laci

                           Nagy Evaval es ferjevel, Joskaval

             A Calgary-i Magyar Haz elnoke, Sefel Jozsi bacsi

                              Ilonkaval es Jakabbal…

Hetfon varosnezessel kezdtuk a napot,  Iluska, Lorinc atya es Eva volt az idegenvezetom. Megneztuk Calgary kozpontjat, amely tobbnyire felhokarcolokbol  es nehany regebbi epultebol all.

A varos fo latvanyossaga a kilato torony, amely hasonlit a Toronto-ihoz, csak alacsonyabb, 350 m magas. Itt kifenykepezkedtuk magunkat a  gyonyoru kilatasban, az uvegtalajra raallva, rafekudve… tetszett nagyon!

                             Alattunk Calgary

                       Iluska es en… majd’ elvitt a  szel…

 Este a Magyar Haz elnokehez,  Sefel Jozsi bacsihoz voltunk  hivatalosak. Itt nemcsak a Jozsi bacsi steak-je volt isteni, hanem a hangulat is, egesz este nevettunk es sztorizgattunk.

 Masnap, az utolso Calgary-i delelottot is kihasznaltuk, Ilus es Lorinc atya elvittek bennunket az allatkertbe, ahol csatlakoztak hozzank az unokatestvereink is, Melinda es July , valamint  gyerekeikm, David es Isabella  es a July baratja.

Melinda, Zsoli, en , Loric atya, July es Iluska… es hatterben a T-rex( neki hianyzik a feje a keprol )

A dinokiallitas volt a  legfontosabb, a kisocsem imadja a dinokat, es megigertuk neki, hogy lefilmezzunk az oslenyek gumi-imitacioit… meg mi is feltunk, annyira elethuek voltak az oriashullok :))

A gyors allatkerti vizit utan rohantunk haza csomagolni, es irany a repter…  elottunk allt a 20 oras utazas, ebbol 14 ora a levegoben.  De a vendeglatoink, Iluska, Laci es a felesege Kati mindvegig velunk voltak a repteren, amig be nem szalltunk… ha lett volna meg hely a borondben, akkor oket is hazahoztuk volna  :)))  ….  annyira megszerettuk oket !

 Koszonunk mindent ( a testverem neveben is szolok), minden regi es uj baratnak azt a ket het fantasztikus elmenyt , amit toletek kaptunk :)  !!!

Millio puszi , ANNAMARI

  Minden nap csodas itt Kanadaban, de  a tegnapi kirandulas olyan volt, mint a meseben… tul az operencian…

 Edesanyam regi osztalytarsa  Nagyenyedrol,  Nagy Eva volt az itteni turnem elinditoja, kitalaloja, neki koszonheto, hogy mi most ennyi fantasztikus elmenyben gazdagodunk. A tegnap Eva es ferje , Joska elvittek minket Banff-be,  a sziklas hegyseg  egy kis udulo-paradicsomaba. Calgarytol csupan 100 km-re voltunk, de a  videk az lenyugozott: mig a varos a prerin,  a sztyeppes videken terul el, addig ez a videk mar olyan ,  mint amit a Mallboro reklamokban latni lehet. Itt 100 evvel ezelott meg  a cowboy-ok legeltettek a marhakat, indianokkal harcoltak,  mint a western filmekben. ..A taj megmaradt ugyanolyannak, csak eppen tobbsavos autopalya vezet be a hegyek koze.

                 Eva, en , Zsoli es Joska  Banff-ben

 Banff egy idilli kis , festoi szepsegu varoska, ha lefestik, akkor mar azt mondjak a kepre, hogy giccs… de eloben egyeltalan nem volt az A varoska tulajdonkeppen az 1800-es evek vegen epult, a vasutepito munkasok ( tobbnyire skot, ir es angol telepesek) felepitettek egy kastely-szallot, ami ma luxus-szallodakent uzemel.

 Maga a downtown nagyon tip-top, ajandekboltok, vendeglok, uzletek sorakoznak , meg a Mc’Donalds is country stilusban van felepitve.

                   Stylish sapkaban… banffi divat :) 

Egy kis seta utan megkaveztunk a kastelyszallo barjaban, amelynek ablakai csodas panoramat tartak elenk…  a poen az volt, hogy a bejaratnal egy skotszoknyaba oltozott fekete ferfi vart, aki nagyon kedvesen elbeszelgetett velunk, es meg fotozkodtunk is, csak eppen a kep nem sikerult :(  pedig funny latvany volt!

 A delutant egy  szabadteri  furdoben  toltottuk el Evaval , Joskaval es Zsolival : kint 10 fok , a vizben 40 fok,  korulottunk a gleccserek,  a hegyek, a fenyofak…  nem tud az ember egy ilyen helyen nem romantikus lenni

A furdozes utan pedig  vacsorara hivtak bennunket, es mivel Zsolival szeretjuk kiprobalni a helyi specialitasokat, igy nem sokat gondolkodtunk amikor Eva  a figyelmunkbe ajanlotta a marha-steak-et. Nagyon fincsi volt, meg Zsoli is megette, pedig o aztan valogatos

 A szep nap utan ugy aludtunk , mint a bunda, en kezdek faradekony lenni, de meg csak egy par nap amit itt vagyunk, es a maximalisan elvezni akarom!

A keddi napunk nagyon “full”-osra sikeredett… nem mintha bantuk volna Zsolival, de annyi biztos , hogy amiota itt vagyunk, nagyon aktivak voltunk.

 Delelott utanunk jott Burlingtonba Alex, egy  regi rajongom Brassobol, akinek limuzinos cege van. Nagyon kedves volt, mert az egesz napjat rank szentelte, es limuzinos varosnezesben volt reszunk, ami tobb , mint kecsegteto volt.

                    Alex es en, a Mercedes Limo-ban

 Az elso piheno a Hard Rock Cafeban volt, Zsoli szentelykent tiszteli ezt a pub-ot, ahol a vilagsztarok “erekjei” vannak kiallitva.

         Hard Rock Cafe - itt meg nem volt meg a kalap 

Itt a souvenir-shop meglatogatasa utan Zsoli batyam egy stylish kalappal tavozott , ami szo-mi-szo  nagyon jol all neki. Oneki is van egy hobby-ja: ahol jarunk a vilagban, es ahol van Hard Rock Cafe, mindenutt  bevasarol a souverin-shopban. En ugyanigy , minden uj varosban, ahol jarok, mindig veszek egy huto-magnest es egy par cipot :)  de a torontoi varosnezes legemlekezetesebb darabja a kis pottyos borondom, ami nagyon baba 

              Az Eatons Mall-ban, a kis pottyoskevel :) 

 Ezutan  egy kedves hazaspar, Karcsi es Erzsike hivtak meg bennunket a fehernemu uzletukbe, ahol ismet el lettem kenyeztetve, Erzsike szebbnel-szebb fehernemukkel ajandekozott meg.

             Erzsike es en… es a melltartok

A “kenyteztetes” utan  csatlakozott hozzank egy szentgyorgyi hazaspar, Erika es Szabi  , es a kisfiuk Richard. Egyutt mentunk megnezni Toronto szimbolumat, a CN Tower-t, amelyet a ‘60-as evekben epitettek, es amely sokaig a legmagasabb torony volt a vilagon. 

    A torony aljaban : Richard, Erika , en es Szabi

 Lifttel mentunk fel 480 m magassagba, ahonnan az egesz varos lathato volt. A legfelelmetesebb az volt, amikor egy uveg lapon keresztul latod alattad a miniatur autokat, fakat,  az emberek meg , mint valami hangyak… kirazott a hideg, de azert ralpetem , es lefekudtem az uveglapra

               A hatterben  voila’  ….  Toronto

                     Alattunk a varos…

 A barataink meghivtak a torony tetejen mukodo vendeglobe, amely folyamatosan forog, persze lassan… erre mondjak , hogy kacsalabon forgo palota… itt nem volt kacsalab, de az est , a vacsora az igazan lenyugozo volt… tobb mint kellemes!

Szeles mosoly balrol jobbra: Karcsi, Erzsike, en, Erika, Szabi es Richard

 A vacsora utan siettunk a Massey Hall-ba, az egyik szinhazba, ahol Norah Jones tartott aznap este koncertet. Alex meghivott bennunket, ami nagy elmeny volt, hiszen  a tobbszoros Grammy dijas enekesno  nem veletlenul sztar! Nagyon finom zenet jatszik, ami az egesz napi porges utan teljesen kikapcsolt bennunket. Szuper volt!

 Az elvezetek , elmenyek sora itt nem ert veget , ugyanis meg  az ejszakaba beszurtunk egy talakozot, regi szentgyorgyi ismerosokkel, Zolival es Borokaval. Annyira rovid az ido, amit itt vagyunk, es annyi  barattal akartunk talalkozni, hogy szinte keptelensegnek tunt… de Zsolival elhataroztuk, hogy nem szamit, a torontoi nap arrol szol, hogy mindehova elerunk, mindenkivel talakozunk, ahogy csak lehet, es nem szamit az sem, ha nem alszunk.

Zoli es Zsoli… a nagy kancsoban pedig bio-sor van, eppen errol beszelgettek

Igy hat  az egyik pub-ban “pihentuk ki” a nap faradalmait, es a poen az volt , hogy egy bor-szakerto-biroval soroztunk. Mert Zoli, azaz Zoltan Szabo Eszak-Amerika legelismertebb bor-biroja-szakertoje, szamos lapban jelennek meg cikkei, kritkai, a vilag minden pontjara hivjak a szakertelme miatt… es o is hazambeli, Sepsiszentgyorgy-i… sok ertekes ember van itt, akikrol odahaza nem is tudnak, de itt elismert szakemberek!

          Alex, en , Zoli es Boroka( alias Fenyo)           

              
  Amikor mar csak mi maradtunk a pub-ban , akkor ffinoman jeleztek, hogy zarora… nagyon tapintatosak itt az emberek,  a turelmukrol nem is beszelve.  A bucsu utan Alex kivitt minket a repterre, ahol ket orat vartunk arra, hogy a csomagjainkat leadhassuk  a Calgary-be tarto repulojaratra.

Ennyi elmeny utan hulla-faradtan ultunk fel a gepre, amely kozel 3500 km-rel Nyugatra, a prerire, az olajkitermeles fovarosaba, az 1.200.000 lakosu Calgary-be  hozzott el minket.

   Az utolso Burlington-i napunk nagyon kellemesen telt. A turnem szervezoi, Joo Eniko  es Jakab Alpar  barataikkal egyutt meghivtak  egy kinai etterembe, a Mandarinba. A bucsuest nagyon jol sikerult,  szuper hangulat volt, tobb oran keresztul kostolgattuk a kulinaris finomsagokat.

A vendeglo stilusa hasonlitott az egyiptomi szallodak all inclusiv stilusara, annyit ehetsz , amennyi beled fer alapon… de probaltam turkoztetni magam, mert nem szeretnek plusz kilokkal hazaterni. De a desszertes pultnak nem tudtam ellenallni, es mindenbol csipegettem egy kicsit… jajajajaj!

 Az Ontario tartomany-beli szerepleseim sikeret  Enikonek es Alparnak ezuttal is szivbol koszonom, ha ok nem allnak az ugy melle, akkor lehet , hogy nem reszesulok olyan elmenyekben, mint amiket az elmult napokban ateltem: fantasztikus, lelkes emberek, vastaps, visszahivasok, vendeglatasok, megannyi szeretet es tisztelet olyan emberek reszerol , akikkel a koncertek elott, kozben, utan ismerkedtunk meg.

 Koszonunk mindent  Nektek, barataink!!!

P.S.  Es meg egy dologban megvaltozott a nezopontom: sosem rajongtam a kiskutyakert, de az Eniko kiskutyaja, Lucy nagyon megfogott.. a legaranyosabb kiskutya! Hazemegyek  es veszek magamnak egy ilyet

A minap fantasztikus elmenyben volt reszem, vendeglatoink ,  a turnem szervezoi, Joo Eniko es  Jakab Alpar elvittek minket a  Niagara Vizeseshez. Burlingtontol csupan 100 km-re van ez a kis varoska, Niagara Falls , az amerikai es a kanadai hatarvonalon,  ahol a Niagara folyo  hatalmas vizeseben zudul le. A vilag csodai kozott van a vizeses,  a legbovebb es legsurubb  vizu, amelyet evente tobb millioan latogatnak meg.

Eniko, en , Alpar es a legaranyosabb kiskutya, Lucy

Azt hittem, hogy  maga a vizeses a termeszetben van,  a  vadonban, es ez igy is van… csupan annyi a kulonbseg, hogy a  Niagaran innen es tul  hatalmas felhokarcolo szallodakat es  casino-kat epitettek fel, valosagos turistaparadicsomma varazsoltak azt, amit a termeszet adott.  Gyonyoruen ki van epitve, setanyokkal, parkokkal a folyo partja, es valami hihetetlen volt szamunkra az , hogy ha balra neztunk, akkor a vizeses gyonyoru latvanya, a termeszet ereje fogadott, ha jobbra forditottuk a fejunket  , akkor a civilizacio , a business vilaga nyugozott le.

Maga a vizeses leirhatatlanul szep es magaval ragado… hatalmas vizmennyiseg, para korulotte,   szivarvany, es az a lelki nyugalom  amit a latvany nyujt… Isten tudott valamit, amikor megalkotta a vilagot

Szavakat nem kapok ra, hogy  milyen elmeny volt, ezt latni kell… ime nehany foto…

Zsolival , hatterben a Niagara es a szivarvany

Bementunk az egyik casino-ba is, ahova nem akartak beengedni, mert azt hittek , hogy nem vagyok 18 eves :)) jol esett, nem mondom ;)  bent volt paraszt-vakitas,gep-gep mellett , roulette-roulette mellett,  kb. 11.000 ember fer be a terembe… sajnos fotozni nem szabadott, csak az eloterbe, ahol persze rengeteg uzlet varta azokat , akik nyertek, vagy eppen veszitettek…

A casino elott Alpar megkerte az egyik limuzinsofort, hogy engedje meg, hogy keszitsunk fotokat… nagyon kedvesek itt amugy az emberek, mindenki mosolyog es a koszones utan megkerdi, hogy hogy vagy… itt nem hallasz zugolodast, vagy veszekedest az utcan, mindenki nyugodt es laza…  mi miert nem tudunk ilyenek lenni??? Mas vilag…

Ok, most mennem kell, de meg irok, mert annyi minden meselnivalom van meg…

puszi, Annamari

 A tegnapi nap erdekesen alakult…eredetileg azt terveztuk, hogy bemegyunk Torontoba es az egesz napunkat ott toltjuk el, de mivel faradtak voltunk, ugy dontottunk, hogy inkabb maradunk Burlingtonban.

    A vacsora elott: Alpar, Eniko, Aniko, Attila, Sanyi, en es Adamka ( b.-j.) 

Este egy Brassobol elszarmazott csaladhoz voltunk meghivva vacsorara. Aniko , Sanyi , Adamka es Attila nagyon jol fogadtak bennunket, finomabbnal -finomabb kulinaris specialitasokkal kinaltak bennunket. Amikor mar azon a ponton voltunk, hogy nem birunk mozdulni sem a sok eteltol, akkor Anikonak jott az otlete, hogy menjunk be ejjel Torontoba, nezzuk meg  a varost. En  es Zsoli, a testverem mindig vallalkozo szellemuek voltunk, igy hat nem kellett sokat biztatni minket!

                                    Sanyival es Anikoval a downtown-ban

Csodas belvaros fogadott minket ejjel 12kor: felhokarcolok, Toronto jelkepe, a vilagitotorony, pezsgo ejszakai elet, hajlektalanok a jardakon meghuzodva… erdekes vilag. A down-town( belvaros) alatt meg legalabb egy hat emeletnyi ” alvilag” van kiepitve, ahol a bevasarlokozpontok, vendeglok, parkolok mukodnek.

 Az ejszakai varosnezest megpecseteltuk egy igazi amerikai pub-ozassal, sorrel es tortillaval. Kellemes volt nagyon!

Meg irok Torontorol bovebben, most mennem kell, ma a Niagarahoz megyunk… gyonyoru idonk van, ki akarok hasznalni minden percet az ittletembol

Szep napot mindenkinek!!
Annamari

 A vacsorat le is setaltuk, mert kb. ejjel 3ra ertunk vissza Burlingtonba.

Eldontottem, hogy a Kanada-i turnem alatt igyekszem minel tobbet irni a blogra.. amolyan naploszeruen…   igyekszem tartani magam az igeretemhez…

Az elso  nap utan vagyok, reggel 8.00 ora van itt … nalunk deli 14.00 ora… furcsa az idoeltolodas.

 Szoval, az ut nagyon hosszu volt, 12 orat voltunk a levegoben… a testveremmel, Zsolival ketten utaztunk. O nem rajong annyira a repulesert, mint en, de kellemes volt az ut. A Toronto-i repteren  a megerkezesunk utan meg varnunk kellett, mivel a gepunk hamarabb szallt le, mint ahogy azt a repjegyen irta… igy egy oratmeg nezelodtunk, amig a  szervezok-hazigazdaink, Alpar es Eniko megerkeztek.

                                                   Zsolival a repulon

 Most jelenleg Burlington-ban vagyunk, Toronto-tol 40 km-re, egy nagyon tip-top varoskaban, amelynek csupan 100.000 lakosa van,  de teruletre akkora , mint Bukarest. Az elso nap gyonyoru volt, csodas tavaszi ido volt, 18 C fokos  meleg, es St. Patrick, az irek vedoszentjenek napjat unnepelte  mindenki, igy a legtobb ember a hagyomany miatt zoldbe oltozott.

Az elso benyomasom itt is ugyanaz volt, mint par eve New York-ban: minden hatalmas, tulmeretezett, legalabbis az europai meretekhez viszonyitva… a fel-litres Cola itt 6 dl., a terpejarok, autok ketszer akkorak, mint otthon,  az emberek is  ket meteresek , ugy erzem magam , mint Torpilla  :))  viszont nagyon kedves mindenki, a mentalitas itt teljesen mas, mint nalunk, lenne mit tanulni! Mindenben a pozitivumot nezik, nem azt , hogy mibe kossenek bele, miben van hiba… hanem mi a jo !

                     Enikovel es Alparral az Ontario to partjan

  Ma pihenni fogunk, az elso nap kisse huzos volt,  habzsoltuk a latnivalokat,es le is farasztaottuk magunkat becsuletesen… az idoeltolodas miatt is kisse nyuzottak vagyunk , este 18.00 orakor mar ereztem, hogy alig allok a labamon… nalunk olyankor ejfel van. De csodas helyen vagyunk, csodas emberekkel korulveve…

 Ok, holnap ujra irok… ekezetek nelkul, bocsi…

Szep napot mindenkinek!

Puxi, Annamari

 Kissé szégyelem magam, hogy ennyire elhanyagoltam a blogot,  de annyi minden történt az elmúlt hetekben… de az új hireket legalább tőlem tudjátok meg

Veszem sorra:
A HAHOTA : az elmúlt 2 hónapomat a Hahota kabaré turnéja töltötte ki, amelyben őszintén, nagyon jól éreztem magam :)   A társulatból Puskás Győzővel, Kelemen Barnival, Jakab Zsombival  nagyon jó barátok lettünk, Székely Éva néni pedig mindannyiunk ” nagymamája” volt, nagyon klassz nő!!  A Cseke házaspárral, Erzsébettel és Péterrel pedig rengeteget vicceltünk … és akkor ne is beszéljek a sikerről, mindenütt teltház fogadott, sokan most hallották előszőr tőlem az  operetett-dalokat , volt  is meglepődés , majd taps :)  Szóval klassz volt ez a turné, kár hogy vége!

A BUKAREST-I OPERETT SZINHÁZ: na ez az , ami nagy meglepetést okozott mindenkinek, még nekem is! Decemberben voltam castingon, magyarul meghallgatáson, és január közepén hivtak, hogy szerepeket kaptam… egyelőre a Marica Grófnőben Lizát, a Vig Özvegyben meg Olgát alakitom. A próbákat már meg is kezdtem, nagyon élvezem ezt a kihivást, rengeteg táncos-akrobatikus jelenet , és persze szinészi játék, próza is van, minden román nyelven. Szerencsémre egy nagyon kedves partnerem van, Catalin Petrescu, a Nemzeti Operett Szinház ( TNO) táncos-komikus sztárja, aki sokat segit nekem(  http://www.youtube.com/watch?v=zBOm-auH0GY )  . Áprilistól játszani fogok , már nagyon várom… persze a könnyűzenéről sem feledkezem meg, az A-ha-t már el kezdtük promózni, szeretik a rádiók is !

BUKAREST: egy kellemes csalódás ez a város. Azt hittem, hogy soha nem fog tetszeni, de az az igzság, hogy egyre jobban kedvelem! Februártól Bukarestben is lakom, és Szentgyörgyön is, lassan mondhatom , hogy két otthonom van, ahogy fogkeféből, házipapucsból és egyébből is kettő van  :))  és ami a legjobb , hogy a legeslegjobb gyerekkori barátnőmmel, Anival minden nap találkozok!!!

KANADA: turnézni megyek, alig 13 nap múlva repülök, és nagyon várom! Rég óta tervezzük a turnét, és most  5 koncertem lesz kint… erről majd beszámolok részletesen…

Puxi mindenkinek!

Annamari

 Boldog új évet kivánok mindenkinek, remélem jól teltek az ünnepek :)  Nekem nagyon jól, ettünk , ittunk és megint ettünk, és aztán szerencsére megkezdtem a Hahota turnét, mert hanem bejgli-mérgezést kaptam volna.

  Szóval, dec. 27. óta szinte minden este szinpadon vagyok a Hahota kabaréban, és bevallom, hogy nagyon jól érzem magam. Szuper előadás, szuper hangulat, és Puskás Győző, a társulat frontembere( én Erdély Jim Carrey-ének hivom) fantaszikus szinész és figura- nagyon megkedveltem

 El kell gyertek az előadásokra, mert  a 3 óra csupa nevetés és kikapcsolódás!!!

 Na, de az évem jól indult, még más hireim is vannak… de ezekről majd késöbb

Puszi, Annamari

Közeleg a karácsony, s ahogy tavaly, idén is megkérdezzük a hazai zenei élet jeles képviselőit, miként is köszöntik az ünnepeket.

– Az idén másképp készülök a karácsonyra, mint eddig. Az ünnepi hangulatomat a Brassói Operával és Filharmóniával tartott közös koncertek hozzák meg, a közönségemmel együtt készülök az ünnepre. Persze már december elején feldíszítettük a házunkat, meg nagyon sok karácsonyi zenét hallgatok és ami a legfontosabb, hogy próbálok minél több szeretetet és figyelmet adni a családtagjaimnak. – kezdte Dancs Annamari.

 

– A karácsony a legszebb ünnepe az évnek, ami a mi családunkban azért is különleges, mert egy több , mint 70 éves hagyományt ápolunk: karácsony este az apukám rokonaival ünnepelünk együtt, a kisgyerekekkel együtt játszunk, énekelünk, zongorázunk, és táncolunk, és persze nagyon sok finomságot eszünk.

 

– Minden évben élmény a karácsony! Az egyik évben az angyal helyett a Mikulás jött el hozzánk, hatodikos voltam, és persze már mindent tudtam a kulisszatitkokról – a szüleink meg akartak viccelni, és egy színészt felkértek, hogy öltözzön be. A “Mikulás” bácsi nagyon sok ajándékot hozott, viszont megdorgált, hogy ” Annamari, sírnak a virágok”- akkor nem szerettem virágot locsolni. Na, azóta decemberben túl is locsolom a virágokat – zárta mosolyogva. 

www.zene.hu

 

 A minap meghivtak egy óvódába, hogy a gyerekeket lepjem meg  a Mikulás-járás alkalmával.  Nem kell arra gondolni, hogy beöltöztem télanyónak , hanem csupán meglátogattam ezeket a gyerekeket, akik nagyon örvendtek nekem.

Énekeltünk , táncoltunk, csokit ettünk  és persze nem maradt el a dedikálás sem… nagyon édesek voltak!

  November 27-én koncerteztünk a kolozsvári Club Ringben. A koncertről készűlt néhány fotó, klikkeljetek rá a linkre …

Galeria de poze si video de la concertul din Club Ring din Cluj Napoca:

http://www.partytude.ro/poze/poze-dancs-annamari-ring-club

Puxi, Annamari

NOUTĂȚI  DESPRE  MINE, DE LA MINE…

  De mult nu v-am scris personal  pe blog…. scuze , nu era  neglijență,  numai  că din cauza succesului piesei  Live your life  nu prea am avut timp liber: drumuri lungi, interviuri, concerte, dar nu mă plâng, în nici un caz!!! Mă bucur foarte muuuult, că așa este! Numai că astăzi am simțit că și bateriile mele s-au descărcat , batery-low… am amigdalită. A trebuit să anulez o invitație la TVR Internațional , în emisiunea de Crăciun L

 Însă , am timp să vă scriu despre noutăți, despre planurile mele J

  Ei, să începem cu cea mai importantă veste: am înregistrat noua melodie  cu Robert, despre care nu dau mai multe amănunte , dar este o compoziție fooooaaarteeee happy!  Și asta scriu, că am testat-o , nepoțelul meu de 9 luni se distrează la ea J  Ei , intenționăm să participăm cu această melodie  la selecția națională a Eurovision-ului… să vedem , deja ne pregătim, aș dori  ceva excepțional, să fie un show, fiesta ,  ceva ieșit din comun!

Săptămâna trecută  ”am fugit ” în Ungaria, să promovăm  piesa Live your life, care spre surprinderea mea deja a fost cunoscută. M-am întâlnit cu mulți prieteni și redactori, care mă știau de mulți ani, când au difuzat piesele Don Juan și  Soha ne muljon el, care au fost hiturile mele din 2003-2004… cam așa, a fost de mult, însă au fost posturi care au difuzat timp de 3 ani aceste melodii J

  Așa… în decembrie lansăm al partulea DVD, cu concertul de operetă și musical , realizat alături de Opera Brașov…  o colaborare ,din care am învățat mult ! O amintire foarte frumoasă, ador  musicalurile!

  Și în sfârșit, dar pentru începutul anului 2010:  voi susține 45 de concerte în cadrul unui specatcol de divertisment-cabaret, așa că aproape fiecare seară din luna ianuarie-februarie voi fi pe scenă… ce aș mai putea dori? Sănătate deocamadată J

 Elég rég nem irtam személyes dolgokat a blogomra… bocsi, ez nem hanyagság, hanem inkább idő kérdése volt :)) de megbocsájtható bűn, nem?

 Szóval, az elmúlt hónapok nagyon intenziven teltek, sőt , túl jól is ! A Live your life sikerének következtében sok volt a munka is, az utazás is és persze az éjszakázás is. Az elmúlt hónapok pörgése ma ütött ki rajtam,  ” batery low” - mandulagyulladás. Ezért ma nem utaztam Bukarestbe, mint ahogy tervben volt , a TVR International karácsonyi műsorába hivtak meg, de sajnos nem tudok ott lenni … ez van, kimerültem. 

  A múlt héten  Spigiboy-jal keresztbe-kasul jártuk Magyarországot, ahol promóztuk a Live your life-ot , szeretik ott is :)  És nagyon sok régi rádiós ismerőssel, szerkesztővel találkoztunk, akik még a Don Juan és a Soha ne múljon el sikere óta emlékeztek rám… volt olyan rádió is, amely 3 éven keresztül játszotta a Soha ne múljon el-t… nagy sláger volt anno.

 Na , de mesélek inkább az újdonságokról , amelyekkel készülök : új DVD-m jelenik meg, az Operett-Musical előadásunkkal, amelyben a Brassói Opera is közreműködött … szép emlék :) 

 Más

Más:  elkészült a legújabb dalunk Robert-tel, amely még nem publikus, de elárulom, hogy nagggggyyyon jóóóó :))) és ezt nem azért , mert a mi dalunk, hanem mert még a 9 hónapos keresztfiam is bulizik rá. Nagyon happy szám, és azt tervezzük , hogy beküldjük az Eurovision román elődöntőjébe… na erre már most készülünk! Valami különlegeset  akarok show, tánc, buli, hacacáré, vircsaft! 

Aztán : januártól  kezdődik egy 45 állomásos turné , a Hahota -kabarétársulattal, amellyel szinte minden este szinpadon leszünk.

 Szóval tervek vannak , és ha már a mandulám sem fog fájni… na, per pillanat az lesz a legjobb , és aztán  hajrááááá 

Puszi, Annamari

Minunile se întâmplă!

„Mă numesc Annamari Dancs şi îmi place nespus de mult muzica! Dar poate cel mai mult îmi place să-mi trăiesc viaţa, să-mi iubesc familia şi prietenii, lucru pe care vi-l doresc şi vouă. Povestea mea este una frumoasă şi se confundă întotdeauna cu zona pitorească numită Covasna.

  Deşi m-am născut în regimul lui Ceauşescu, părinţii mei au avut grijă să nu-mi lipsească nimic, aşadar am putut să mă bucur de un film bun şi de o sticlă de coca-cola, dar în acelaşi timp am învăţat să am grijă de jucăriile mele şi să înţeleg ce înseamnă respectul pentru cei mai în vârstă.

  Copilăria mea continuă cu studiile făcute la liceul de Artă, unde în clasa I făceam pian. Tatăl meu fiind profesor de muzică, mama mea învăţătoare, era firesc ca în familia noastră să se cânte la un instrument. După revoluţie s-a reînfiinţat Ansamblul Folcloric al Liceului Székely Mikó unde tatăl meu era dirijorul corului şi al orchestrei, aşa că mi-a propus să cânt şi eu câteva cântece populare. Aveam 9 ani şi mi s-a părut un joc să cânt în faţa publicului. Timp de patru ani am susţinut concerte în Ardeal, Ungaria, Slovacia şi Ucraina. Aşa a început „cariera” mea! Prima dată cred că a fost vorba despre un joc, dar mai târziu, odată cu trecerea timpului, muzica a devenit pentru mine o vocaţie şi multă muncă, a devenit însăşi viaţa mea.

  La început chiar a fost greu, nu aveam compozitori, textieri, studiouri, nu ştiam  nimic despre show-biz, totul venea de la  sine, era spontan şi instinctiv. În show-biz nu există reţete pentru succes, trebuie să ai şi mult noroc! Norocul meu a venit şi din partea familiei care a fost şi este tot timpul cu mine, ceea ce contează imens pentru că fără ei nu aş fi reuşit iar ei sunt parte din realizările mele. Nu o să vă reţin acum atenţia cu o listă  uriaşă a realizărilor mele, dar aş vrea să vă impulsionez şi să vă arăt că se poate, iar visele pot deveni realitate! Pe scurt iată coordonatele între care trăiesc: 13 ani de activitate, 9 albume solo, 28 de compilaţii, 17 videoclipuri, 3 DVD-uri, peste 1.500 de concerte în ţară şi peste hotare şi cel mai important premiu, pe care poate să-l primească un artist din partea publicului, aprecierea acestuia, este Premiul de Popularitate la Festivalul Cerbul de Aur 2008 de la Braşov.

  În rest, în viaţa de zi cu zi trăiesc ca şi orice altă fată, adică normal, fără fiţe.  Dimineaţa la ora 8.00 mă trezesc, înainte de masă mă ocup cu site-ul, cu email-urile, cu contractele şi, dacă e cazul, facem înregistrări. După amiază predau, ori exersez, ori facem repetiţii cu dansatoarele, iar dacă mama mea nu e acasă eu sunt bucătăreasa! În weekend avem concerte şi sunt pe drumuri prin ţară, iar când alţii se odihnesc eu atunci lucrez, dar acest lucru mă face fericită.

 În puţinul timp liber încerc să fiu cu cei dragi: familia şi prietenul meu ocupă un loc important în viaţa mea. Îmi place să fac sport, să alerg. Conditia fizică e necesară şi pe scenă, dar nu numai. Cu prietenul meu ne înţelegem foarte bine, suntem împreună de doi ani, e foarte înţelegător. Mi-am dat în plus încă cinci ani de adolescenţă. Sincer, îmi plac mult copii, sunt înnebunită după nepoţeii noştri, dar încă nu e timpul meu. Dacă va sosi acel moment, atunci va fi dedicat doar copiilor mei.

Mă întorc la muzică şi la reuşitele mele care mă fac să fiu şi mai optimistă decât sunt, iar eşecurile pe care le întâlnesc nu prea mă ating deoarece am învăţat să trec peste ele şi să-mi dau seama că atunci când se întâmplă înseamnă că sunt pe un drum greşit şi trebuie să corectez ceva. Aşa că despre ultimul meu eşec nu vă pot povesti nimic pentru că nu mi-l amintesc! Despre ultimul meu succes, însă, vă pot spune foarte multe! Este vorba despre concertul pe care l-am susţinut la Braşov tot în cadrul Cerbului anul acesta, unde am interpretat un recital din musicalul „Fantoma la Operă” împreună cu orchestra simfonică de 70 de muzicieni ai Filarmonicii Braşov. Rămâne o experienţă şi o amintire foarte frumoasă, de altfel pe Youtube se poate viziona acest recital.

  Acum promovăm clipul „Live Your Life”, de fapt şi mesajul acestuia este similar cu mentalitatea mea: urmăreşte-ţi visurile, obiectivele, fiecăruia dintre noi i se pot întâmpla minuni, numai că trebuie să fim deschişi, comunicativi şi pozitivi. Mă bucur că am realizat acest clip, care reflectă realitatea, cu copii, cu tineri, cu vârstnici, adică cu oameni simpli, un clip fără fotomodele, fără sex, fără locaţii extravagante şi fără decapotabile. Am ales Sighişoara pentru filmări, deoarece  mi-am dat seama că şi la noi în ţară sunt multe locuri minunate. Iar când vine vorba despre Covasna tresar şi mai tare, căci este vorba despre refugiul meu! Sper că dezvoltarea judeţului nostru nu va întârzia şi că se vor construi drumuri şi vom putea avea turişti, pentru că avem locuri minunate. De fapt cu ocazia turneelor în străinătate întotdeuna fac o campanie pentru promovarea turismului covăsnean. Ceea ce mă deranjează cateodată este mentalitatea secuiască, adică „E aşa, şi gata! Nu mai e altfel!” Trebuie să privim şi în dreapta şi în stânga, nu numai în faţă. Gata!

 V-am pupat şi vă doresc tot binele din lume şi nu uitaţi: LIVE YOUR LIFE- trăiţi-vă viaţa!”

Annamari

 Acest interviu a fost realizat de revista HALLO!

POZOgráfia megtekintése

 A fenti linken letölthető a DIVERTA-ban készült intrjú.

Ieri  la POZOgrafie ne-am întâlnit și cu echipa site-ului  monden.info.  A fost o întâlnire inedită, într-o atmosferă caldă
Vă mulțumesc că ați fost alături de mine ,îi mulțumesc în mod special lui Florin Grozea - HiQ pentru invitație! 
Annamari

Pentru detalii click la  www.monden.info și www.eok.ro

Nem  írtam el a címet , de valóban így történt vasárnap , Kommandón. De elötte egy kis időutazás: évekkel ezelőtt , a karrierem elején először léptem fel a Kovászna megyei településen, Kommandón, és amikor a testvérem éppen a faluban plakátozott, akkor integetve mondogatták a helybeliek, hogy „ ó, ismerjük  Dancs Annamarit, ez a Béla lánya!” A testvérem nem értette, mert apunkánkat Árpádnak hívják. Aztán a koncert után derült ki, hogy Kommandón is él egy Dancs Annamari nevű lány, aki velem egy évben született. Azóta igyekszünk , ha arra járunk megismerkedni vele, de eddig még sosem sikerült.

  Nos, most vasárnap , a koncert végén bemondtam a mikrofonba, hogy ha ott van a druszám, akkor megkérem, hogy jöjjön majd a színpadhoz. A dedikálást követően odajött egy kisfiú, aki megkért, hogy menjek vele, mert vár engem Dancs Annamari. „ Nem,  én várom Dancs Annamarit”- válaszoltam… aztán kibogoztuk a félreértést, és végre megtörtént a találkozó, sőt még közös fénykép is készült rólunk… J

  Săptămâna trecută am avut parte de o experienţă inedită, trăind senzaţii demult uitate: am fost într-o tabără de dans cu „fetele” mele( dansatoarele mele), organizată în Ungaria de Tini Dance Center. Am avut posibilitatea de a face mişcare într-un mediu profesionist, învăţând paşi noi, perfectându-ne coreografiile înaintea Festivaluliui Callatis.

  Programul zilnic din tabără a fost unul spartan: deşteptarea la 6.30,  după care am făcut alergări uşoare, puţină gimnastică de înviorare, la ora 8.00 am luat micul dejun, iar între orele 9.30 şi 13.00 am dansat, dansat, dansat…În timpul prânzului ne-am tras sufletele puţin după care între orele 15.00 şi 19.00 a urmat…dansul. Astfel încă din prima zi  „şi-a făcut apariţia” febra musculară pentru că,  deşi nu ducem lipsă de mişcare nici acasă sau pe scenă, Erdei Katika, coreografa noastră a elaborat un program istovitor,  fără jumătăţi de măsură! Atmosfera era însă de nota zece, iar din a doua zi am şi uitat de dureri şi de febra musculară, iar nopţile şi masa din tabără m-au făcut puțin nostalgică.

  Singura zi de odihnă am petrecut-o pe malurile Tisei: ne-am accentuat bronzul, am făcut baie, dar nu am neglijat nici aici dansul: am repetat coregrafiile pe nisip pigmentat cu aerobic. Cireaşa de pe tort a însemnat o interesantă sesiune de gimnastica în apă la care eu am avut rolul de antrenor.

Bineînţeles nu am lipsit nici de la pertecerile ad-hoc organizate de colegii noştrii de tabără: karaoke şi  iarăşi dans, adică nopţi nedormite…Dacă mă întrebaţi cum am reuşit totuşi să învingem oboseala acumulată pe parcurs? Simplu: remediul contra oboselii şi febrei musculare este mişcarea susţinută de un program foarte bine pus la punct.

A fost o săptămână de neuitat după cum vedeţi şi voi din pozele de mai jos…